Bokákolok a kágyillóktól!
Neeem, nem én küzdök velük. A mondat egy tréningen hangzott el. Lelövöm a poént, a jelentése mindössze az, hogy “öklendezem a meztelen csigáktól”.
Jó, de mit keres ez egy vállalati kultúra fejlesztéssel foglalkozó blog cikk címében!
Vár, mindjárt elmesélem.
Egy dán tulajdonú gyártó cégnél jártam tréninget tartani. A téma “az eltérő kultúrák közötti konfliktusok és a feloldáshoz támogató technikák” volt.
A cég nagyon cuki. Igazi dán légkör, nagyon emberi. Már a gyár és az irodák belső elrendezése is kicsit olyan skandináv módon letisztult, egyszerre funkcionális, ugyanakkor nagyon élhető benyomást keltett.
A csapat feltűnően magas IQ-val és EQ-val rendelkezett. Amikor belekezdtünk a bemutatkozásba, éreztem, hogy “itt jó helyen vagyok”.
Az ügyfeleik a világ számos pontján helyezkednek el, közel és távol keleten, nyugaton, és a kontinensünk északi részén is.
Ennek ellenére, amikor megismerkedtem a csapattal, látszott, hogy a fájdalom pontjaikhoz nem kellett Koreáig utazniuk. A kulturális különbségek már a saját nappalijukban konfliktust okoztak. Majdnem mindenkinek volt ugyanis otthon házastársa, és gyereke. Márpedig egy kamasz gyerekkel néha sokkal nehezebb megtalálni a közös hangot, mint egy mandarin nyelven beszélő kínai üzletkötővel. Így aztán a tinik remek illusztrációt kínáltak a téma megértéséhez.
A workshop során ezért ide-oda ugráltunk térben és időben a nappali-gyerekszoba-hálószoba és a Magyarország-Japán-Finnország-Irán tengelyek között. A nemzetközi szintű problémák megoldása ugyanis pontosan ugyanaz volt, mint az égetőbb családon belüli generációs konfliktusoké.
A nézőpontváltás, a vakságaink felismerése, és a nyitott, érdeklődő hozzáállás kifejlesztése, még mielőtt az ítéltetek szélsőségeibe helyezkednénk.
És hogy miért bokákoltunk a kágyillóktól?
Az egyik bemelegítő játékban azt a feladatot adtam a csapatnak, hogy gyűjtsék össze azokat a táj jellegű szavakat, amelyeket gyerekkorukban hallottak, de a családon kívül nem használtak soha.
A magyar nyelv olyan tüneményei kerültek elő azon a délelőttön, hogy a résztvevők hatalmas mosollyal, és az érdeklődéstől csillogó tekintettel hallgatták saját kultúrájuk múltba veszett gyöngyszemeit.
És bizony sokszor egy árva szót sem értettek abból, amit társuk mond. Miközben egy apró kis országban élünk kelet és nyugat között összezavarodott kultúrával.
És hogy mindent megoldott-e a tréning? Természetesen nem. Hagyott maga után viszont egy új szemléletmódot, széles nyitottságot, és egy szép irányt.
Hogy mi benne a szép?
Az egyik résztvevő elmesélte, hogy amikor a szeptemberben iskolaszereket kellett venni a gyerekeknek, az ő Komárom-Esztergom megyei szavával “faragót” akart venni. Igen, a férje is furcsán nézett rá, mert számára az eszköz a “hegyező” volt.
Apró kis különbség, amin akár össze is veszhettek volna, ha az igazukra hajtanánk és képtelenek elszakadni saját nézőpontjaiktól. A sok eltérő fogalom, szó, nézőpont, vélemény felett azonban ott kell lennie a közös értéknek, ami náluk a család értéke volt.
Egy másik élethelyzetben csupán egy-egy szó egy másik kultúra képviselőjével levelezve könnyen végződhet feloldhatatlan konfliktushoz a megfelelő látásmód nélkül.
Nyitottnak maradva, felismerve a saját elmejátékainkat, a sztereotípiáink érzelmeink számára felkínált ragadós egércsapdáit, és közös értékeinkre támaszkodva hirtelen minden könnyedebbé válik. A korábban mélyen idegesítő különbségeink erőforrásokká változnak, a nézeteltéréseink csatatere pedig színes karnevállá alakul.
Szerintem így érdemes.
Ha úgy érzed, hogy a te cégedben sem beszél mindenki egy nyelven, akkor nézz küröl a tréningjeink között. Találjuk meg együtt a közös nyelvet: https://systemmind.hu/csoportos-treningek/