Az aktuális jóslatom: az idei év egyik legnagyobb céges kihívása a kulcsemberek megtartása lesz.

Azt hihetnénk, hogy a munkanélküliség és a temérdek becsődölt vállalkozás miatt utcára kerülő szakemberek és remek mentalitással rendelkező munkatársak tömege földön heverő kincsként várja majd a HR-esünket. Neki csak fel kell szedegetni a földön fekvő édes gyümölcsöket és kész a sikercsapat. Ki kell ábrándítsalak a reggeli kávéd mellett, ugyanis nem így lesz.

A nyugat európai trendek egész más képet mutatnak, és a nemzetközi trend hullámait egyre több hazai vállalkozás is meglovagolja. A kulcsemberek pedig, mint az ízletes gyümölcsök le sem esnek a fáról, a szervezetüket fejlesztő cégek még az ág végén leszakítják őket.

Az IT, vagy a mérnöki területen már most sokan dolgoznak home office-ban külföldi cégeknek, külföldi fizetésért, nem csupán a pénzzel motiválva.
Azt gondolhatnánk, hogy ez csak diplomásokat érinti, de nagyot tévedünk. A szakértelemmel bíró dolgozókat sokszor úgy csábítják el nyugati cégek, hogy a családtagjainak is megszervezik a munkát, és egy komplett relokációs projekt keretében az egész családnak biztosítják a szükséges feltételeket. Motiváló ugye?

Szinte már látom a fejét vakaró vezetőt, amint a reggeli meetingen a HR-essel arról diskurál, hogy ha emel, akkor el kell bocsátani néhány embert, aki marad az kiég, vagy inkább spórolnak majd a mosdó világításán és megtiltják a telefontöltők használatát az irodában, leragasztva a konnektorokat a pulóverben didergő alkalmazottak előtt.
(Ahogyan ezt konkrétan tavaly év végén már a saját szemmel láttam…)

Tartalomjegyzék

  1. A megoldás nem felétélenül a fizetésemelésekben és a megszorításokban van.
  2. Az elismerés és a jutalom
  3. A fejlődés, fejlesztés
  4. Ahogy a vezető vezet…
  5. Munka-magánélet egyensúlya
  6. A környezet

A megoldás nem felétélenül a fizetésemelésekben és a megszorításokban van.

A legfontosabb és leginkább elérhető kulcs a MOTIVÁCIÓ. Ha inkább azt mondom, hogy ösztönzés, akkor talán tisztábban látszik a megoldás.
Hibás gondolkodás lenne, ha azt hinnénk, hogy az egyetlen működő ösztönzés a pénz. Tapasztalat és egy sor kutatás szerint is az anyagi juttatásokat megelőzi egy sor belső ösztönző tényező. Ha alkalmazod őket, reális kiadásokkal tarthatod fenn ütőképes csapatodat.

Az elismerés és a jutalom

Mind érzelmi lények vagyunk. A legösztönzőbb az, amikor a befektetett munkánknak nem csupán anyagi szinten aratjuk le a gyümölcsét. A “köszönöm” itt nem elég. A dicséret önmagában kevés. Az elismerésnek nem a személyünkre, hanem a teljesítményünkre kell irányulnia. Nagyszerű lehetőség ez a csapat többi tagja számára is, a közösen megélt siker mindig erősebb az egyéninél, és a siker példája és elismerése a leghitelesebb módja az alapértékeink ápolásának.

Kedvenc mondásom, hogy “a legnagyobb kudarcaink a tapasztalat hiányából, a legértékesebb tapasztalataink pedig a legnagyobb kudarcainkból keletkeznek…”.

Ez igaz. De csupán ezt a szemünk előtt tartva, könnyen megfeledkezhetünk a sikereink titkának közös megosztásról.

A fejlődés, fejlesztés

A kulcsértékekkel rendelkező munkatársak jelentős része értékesebbnek tartja a hosszútávú fejlődés lehetőségét a pillanatnyi, alkalmi jutalmaknál. A fejlődés, képzés, fejlesztés a cégednek is a legjobb befektetés, hiszen amellett, hogy a dolgozódnak azt üzeni “fontos vagy számunkra, energiát fektetünk beléd”, valóban növeli az értékét, vele a csapatod és a céged értékét is.

Ahogy a vezető vezet…

A szakmai kapcsolat mellett szem előtt kell tartani a vezető személyiségét, viselkedésmódját, a céges kultúrára kifejtett hatását is. Egy önismeret nélkül, saját személyiségének lehetőségeit és korlátait nem ismerő, stressz és érzelmi robotpilóta üzemmódban irányító középvezető képes észrevétlenül lerombolni az egész cég kultúráját, visszavetve a csapatot az eredményekben.
A vezetői fejlesztés ezen a ponton kritikus fontosságú. A vezetés eszköze, a kommunikáció tanulható. A visszajelzés kultúrájának a munkavállaló minden pillanatára hatása van. Mélyre tudja húzni a csapatot, de akár az egekbe is repítheti. A döntés a fejlesztés mellett döntő felsővezető kezében van.

Munka-magánélet egyensúlya

A COVID korszak sok mindent felülírt a világban. Közhelyesen hangzik ugye? Gondolj bele. Mennyi időt töltöttél együtt a lakásodban a saját családoddal? Sokkal jobban megismerhetted őket. Akárcsak a munkatársaidat, akik a home office kapcsán életük egy új dimenzióját hozták be a csapat életébe.

Az egészségünk, családunk törékenysége, sebezhetősége megmutatta az együtt töltött percek értékeit, a munka és a fizetés mértéke visszacsúszott a fontossági ranglistán.

Az egészésges munkahely kialakítása csupán apró, de jól kommunikált változtatásokkal teljesen átalakíthatja az irodai hangulatot, de még a gyártósoron dolgozók életminőségét is javíthatja.
A nem pénzbeli juttatások, mint pl. egy edzőterem bérlet, vagy egy támogatott orvosi felülvizsgálat, rendszeres céges szervezésű egészségnap életmódbeli változásokat hoz a csapatba. Egészségesen sokkal könnyebb mosolyogva dolgozni, és a hiányzó emberek pótlásával sem kell foglalkozz annyit.

A környezet

“Ahogy kint, úgy bent.”. Ahogy a mondás tartja, a belső állapotaink nagyban függenek mindattól, ami körülvesz bennünket.
A téma túl mutat az ergonómia és a munkavédelem területén. Ez alap, ennél kicsit többről van szó. Nem kell a híres Google irodára gondolj, bár ők a függőágyakkal és babzsák fotelekkel, játékkonzolokkal felszerelt közösségi terek létrehozásával tényleg kimaxolták a kreatív munkatársak környezeti igényeit.

Egy gyártó cégnél járva azt láttam, hogy a szürke, ablakok nélküli ebédlő kopott székein ülő munkások szinte letargikus arccal ették az otthonról hozott szalámis szendvicseiket.
Amikor rákérdeztem az egyik helyi erőre, hogy miért nem mennek le a büfébe, azt a választ kaptam, hogy a büfé messze van a munkahelytől, és nem érnének vissza szünetről, ráadásul ott nincs elég szék, nem tudnának leülni, inkább ebben a letargikus félhomályban falják be az ebédjüket a minden második fénycsövet villogtató neonfények alatt.

Ugyanabban a városban, egy másik cégnél, a közösségi pihenőt hatalmas élénk zöld növényzetet ábrázoló poszterrel és napfény hatású, nem ledfénnyel ragyogóra világítva tették élhetővé. Az eredményt az ugyanolyan melós ruhában érkező dolgozók mosolyán láttam igazán. Aki pedig a szünetében feltöltődve mosolyog, a szendvicse felett, minden interakciójában ezt az energiát közvetíti társai felé, immunrendszere erősebb lesz, egészsége tartósabb, tudatállapota tisztább, eredményei kiszámíthatóak.

És ez csak pár szép bútor, egy nagy poszter és napfényhatású lámpák a plafonon, amelyeket amúgy csak akkor kapcsolnak be, ha a csapat szünetre megy, így nagy villanyszámláról sem beszélhetünk.

Az ösztönzés néha sokkal kevesebb pénzbe, inkább sokkal több szándékba, figyelembe, és egy csipet kezdeményezésbe kerül. És nagyon megéri.

Scroll to Top